Mindannyian egy teljesen új helyzetbe kerültünk most azzal, hogy a vírus-krízis teljesen átírta az életünk rendjét pár nap leforgása alatt. Erőteljes gazdasági hatása van, emellett lelkileg is nagyon embert próbáló időszak elé állított minket. Ami eddig volt, az most nem működik és meg kell találnunk azt az új utat, amin tovább tudjuk vinni az életünket.
Két nagyon fontos dolgot kell ebben a helyzetben felismernünk, mégpedig azt, hogy ez egy krízisállapot, amihez egy erőteljes gyászfolyamat kapcsolódik. Több helyen felbukkant már annak a gondolata, hogy „ami eddig volt, olyan már soha nem lesz ezután” – hol félelemmel átitatva az ismeretlen miatt, hol pedig reménykedve, hogy ez legalább felrázza az emberiséget és egy jobb változás jön el.
A krízis lélektanilag egy nagyon megterhelő időszak, amiben viszont benne rejlik a fejlődés lehetősége is. De mi is valójában a krízis?
A krízisállapot Gerald Caplan szerint olyan, külső események hatására kialakult lélektani állapot, amiben a lelki egyensúlyt veszélyeztető helyzet nem elkerülhető, valamint az egyén a rendelkezésére álló, eddig használt problémamegoldó eszközeivel nem tudja megoldani azt. Minden figyelme és erőfeszítése erre irányul, ezért a kreatív gondolkodás beszűkül, és a személy kénytelen szembenézni a helyzettel.
A jelenlegi helyzetben viszont az az érdekes, hogy nemcsak egyéni, hanem ez egy kollektív krízis is, ami mindenkit érint. Hirtelen ért el minket, és a legerőteljesebb érzelmek ilyenkor a kiszolgáltatottság érzése, a szorongás, a tehetetlenség, a kudarc és veszteség, meginog a biztonságérzet. Az események alakulása olyan mértékű beszűkültséget okozhat, hogy már nem leszünk képesek a meglévő konfliktusmegoldó technikákat alkalmazni, mert azok átmenetileg megbénulhatnak. Ennek következtében pedig már nem a problémát látjuk, hanem a teljes megsemmisülés félelmét éljük át. Ez pedig oda vezet, hogy összezavarodunk, nem látjuk tisztán a helyzeteket és ezért megoldást sem találunk rájuk. Egyszerre lehetünk kétségbeesettek, dühösek, feszültek, szorongóak, és érezhetünk félelmet vagy akár bűntudatot. Talán azt is érezhetjük, hogy kicsúszik a kezünkből az egész életünk és az események irányítása. Ez eddig a jelenünk megélése, viszont hatással van a jövőnkre is, hiszen azt érezhetjük, hogy bizonytalanná válik. Nem látjuk, hogy hová tartunk, mivel az eddigi jövőképünk szertefoszlott.
Vállalkozóként duplán megélhetjük ezt, hiszen egyszer ott van a magánéletünkben, másrészt pedig a vállalkozásunkkal kapcsolatban is. Meglehet, hogy többen is abban a helyzetben vagyunk, hogy teljesen megszűnt a bevételünk. Ekkor pedig természetes első reakció a pánik és szorongás, ami viszont megbénít és annyira beszűkíti a tudatod, hogy nem tudunk tisztán gondolkozni. Ez a krízis- és gyászfolyamat első stádiuma, amit a kilátástalanság és félelem ural.
David Kessler, gyászszakértő az alábbiak alapján fogalmazta meg a koronavírussal kapcsolatos helyzetet:
„Azt érezzük, hogy a világ megváltozott, és ez tényleg így is van. Tudjuk, hogy ez az egész csak átmeneti, de nem tűnik annak, és rádöbbenünk, hogy a dolgok meg fognak változni. A normalitás vége, a gazdasági következményekkel kapcsolatos félelem, kapcsolatvesztés – ezek mind letaglóznak bennünket, és mi gyászolunk.”
A folyamat során különböző stádiumokon megyünk keresztül. Ezeken mindenki átmegy, viszont van, aki hamarabb, és van, aki lassabban:
- Tagadás: A vírus engem nem érint, én úgysem kaphatom el és a vállalkozásomat sem befolyásolja.
- Düh: Az otthonomba kell zárkóznom és korlátozzák a szabadságom, ami miatt ellehetetlenítenek.
- Alku: Oké, két hétig betartom a szabályokat, aztán minden rendben lesz már, ugye?
- Szomorúság: Fogalmam sincs, hogy mikor lesz ennek az egésznek vége, és hogy mi lesz utána.
- Elfogadás: Elfogadom, hogy ez van most, és ki kell találnom azt, hogy hogyan tovább.
Ebből a körből akkor tudunk kijönni, ha meghozunk egy nagyon fontos döntést arról, hogy mit hagyunk magunk mögött, és mi a legfontosabb számunkra az életben. Ez már az elfogadás fázisába visz át minket, ami a produktivitás és a megküzdés felé mutat. Újfajta készségekre kifejlesztésére van itt szükségünk, hogy tovább tudjuk folytatni az életet a megváltozott körülményekhez igazodva. Ehhez szükséges nagyfokú rugalmasság, fokozott felelősségvállalás, erős kerettartás, folyamatos újratervezés, összefogás és az emberi élet iránti alázat. A megküzdésben és a továbblépésben az tud segíteni, hogy felismerjük és elfogadjuk a jelenlegi érzéseinket, és nem bántjuk magunkat vagy menekülünk a valóság elől.
A következő szakasz a tanulási-zóna, amibe az elfogadáson keresztül tudunk átlépni, amikor már képesek vagyunk alkalmazkodni a helyzethez. Kialakítunk újfajta megoldásokat és újrarendeződik az életünk. De nem ugyanúgy, mint azelőtt volt, hanem igazodva az új körülményekhez, így új szabályokat, rutint és napirendet alakítunk ki. Ez a változás a növekedés lehetőségét is magában hordozza.
Elkezdjük tágítani a látókörünket és már nem csak a problémákat vesszük észre, hanem tudatosan irányítjuk a figyelmünket afelé, amivel kijuthatunk a negatív hullámból. Egyrészt kontrollálni kell, hogy milyen forrásokból és mennyi információt engedünk be. Emellett a krízis velejárója lehet az is, hogy testileg is elhagyjuk magunkat és egyáltalán nem figyelünk oda arra, hogy mit eszünk. Fontos ebben is egy újrarendeződést találni és átállni olyan ételek és italok fogyasztására, amivel valóban tápláljuk a testünket, hogy megfelelő mennyiségű energiánk legyen a továbblépéshez. A stabil keretek és napi rutin megadja azt a szükséges kontrollt, ami ilyenkor tartást ad.
Itt egy rövid, néhány lépéses lista arról, hogy mivel tudjuk leginkább támogatni a tanulási-zónában önmagunk megerősödését:
- lépés: Napirend felállítása. A legfontosabb dolog ilyenkor, amivel kezelni tudjuk a nehéz helyzetet, hogy felállítunk egy napirendet és szorgalmasan követjük azt.
- lépés: Egészség és rutin fenntartása. Ügyeljünk arra, hogy ez idő alatt is egészségesen táplálkozzunk, igyunk elegendő folyadékot, legyen minden nap egy kis mozgás és a pihenésre is szánjunk elegendő időt.
- lépés: Készítsünk egy listát a lehetőségeinkről. El kell kezdenünk gondolkodni a válság enyhítésének és hatékony megoldásának módszerein is. Kezdjük el a válság lehetséges megoldásainak kidolgozását, és vegyük fontolóra a továbblépés lehetőségeit. Itt tud nagy segítségünkre lenni a közösség – kérjünk segítséget, ötleteljünk együtt, keressünk együttműködéseket.
- lépés: Állítsunk fel rövid- és hosszútávú célokat önmagunkkal és a vállalkozásunkkal kapcsolatban. Dolgozzunk azok elérésén, hiszen minden megtett lépéssel közelebb kerülünk a válságmentességhez.
Keressünk olyan programokat, amikkel fejleszteni tudjuk magunkat és új ötleteink támadhatnak. Biztos akad rengeteg olyan dolog, amit eddig halogattunk azért, mert nem volt rá időnk az ügyfelekkel való foglalkozás miatt. Most pedig, ha nincs ügyfél, akkor ezeket a feladatokat el is tudjuk végezni. Legyen az a honlap elkészítése, automatizálások, hírlevél-rendszer beüzemelése. Nem kell mindent egyszerre, szép sorjában válasszuk meg a fókuszpontokat és haladjunk vele olyan mértékben, ahogy a jelenlegi helyzetben időnk és energiánk engedi. Fogadjuk el, hogy mindenki a tőle telhető maximumot hozza ki a helyzetből – legyen akár még a félelem-zónában, vagy már a növekedési-zónában. Hiszen mindenki egy nehéz helyzettel néz szembe, ami másfajta hatást vált ki az egyénekből és más ütemben képesek kijönni belőle.
Amikor már megerősödünk annyira a tanulási-zónában, hogy képesek vagyunk jól érezni magunkat a jelenben, akkor tudunk átlépni a növekedési-zónába. Ekkor már képessé válunk arra, hogy egy új jövőképet találjunk, ami elég erős ahhoz, hogy motivációt adjon a további fejlődésre. A tudatunk is képessé válik felszabadulni és újra a kreatív üzemmódba is átkapcsolni. Ekkor szuper ötletek születhetnek meg új termékekről/szolgáltatásokról, amivel megoldhatóvá válik a helyzet vagy hosszútávon hozhat majd fellendülést. Más esetben meg tudjuk hozni azt a döntést, hogy ideiglenesen váltanunk kell, amíg rendeződik a gazdaság és utána újult erővel térhetünk vissza a szívünknek kedves területünkhöz. A változást és a fejlődést nem mindig lehet elsőre pozitívnak értékelni, hiszen lemondással is jár. Lemondani a régiről annak érdekében, hogy valami új érkezhessen.
Tudatosítanunk kell, hogy most nem egy olyan helyzetben vagyunk, ahol nem tehetünk semmit, ezért tétlenül várakozunk. Tennünk kell egyénileg is azért, hogy a változás elindulhasson. És a cselekvés nem csak abban merül ki, hogy kimegyünk fizikailag az utcára és csinálunk valamit, hanem a bensőnk átformálása és a vállalkozásunkon való fejlesztések is ide tartoznak. Kapcsolatot építeni online is nagyon jól lehet, ahogy bármilyen programot vagy szolgáltatást is megtartani. És minél több ember jut el a tanulási- és növekedési-zónákba, annál többen fogják megérteni, hogy nem a teljes elzárkózás a megoldás, hanem a fejlődés. Amennyiben ebben tudsz nekik megoldást és támogatást kínálni, akkor hálásak lesznek érte és a márkád szempontjából is meg fogsz erősödni. A nehéz helyzetben kapott segítség növeli az értékét és a hála érzését, amit a megoldott helyzet miatt irántad éreznek a követőid/ügyfeleid. Elkötelezetté válnak, kialakulhat egy mélyebb bizalom és a válság után is bizonyosan újra vissza fognak térni hozzánk.
Közösen vagyunk ebben a helyzetben, viszont azzal, hogy mi magunk – kisvállalkozók – tudatosan előre lépünk és mutatjuk az utat, azzal nagyon sokat tehetünk azért, hogy ne katasztrófaként élje meg a társadalom ezt a helyzetet, hanem képessé váljanak átlépni a következő szakaszokba. Nagy erő és érték rejlik bennünk, amit felismerve önmagunkban megerősödünk, és másokat is képessé válunk emelni.
Ez most egy tökéletes alkalom arra, hogy még erősebben építsük a márkánkat a személyes példánkon keresztül, amihez tudnak majd kapcsolódni az emberek. Hiszen a pozitív üzenet és jövőkép reményt kelt és örömöt nyújt az embereknek.
Szerző: Baló Andrea
Kép forrása: North Brisbane Psychologists
