Bár épp a csütörtöki eseményről írok, mégis a múlttal kezdeném, úgyhogy repüljünk is vissza egy picit az időben. 2018. májusában megrendeztük az első Brandezvényt. Rengeteget készültünk rá, picit rágörcsöltünk. Beleadtunk mindent, sok külső segítséget kértünk, a kommunikációban, a szervezésben. Azt tudom, hogy mi mindent megtettünk.
Nem úgy sikerült ahogy terveztük. Millió újratervezés után is kevesebb résztvevő jött el, sőt, a helyszín is más lett. A végeredmény nyomokban tartalmazta az eredeti elképzelést, ami vigasztalt, hogy ez kívülről nem látszódott, és mindenki elégedetten ment haza a nap végén.
Ekkor azt mondtuk, hogy ennyi. Nem kell nekünk ilyen nagy rendezvény, maradjunk inkább a clubtagok által nagyon szeretett havi clubtalálkozóknál. Én személy szerint imádtam a sok-sok La Nube-s összejövetelt.
fotók: 1. Brandship csapat offline találkozója 2. szuper együttműködés kezdete a Brandshipen belül
Teltek a napok, a hetek, a hónapok és a BrandBirds élete felborult, megváltozott. Elindult a Brandship, és ez olyan változást hozott, annyi impulzus ért bennünket, hogy valahogy elmaradtak a clubtalálkozók. Ekkor jött az ötlet, hogy legyen újra rendezvény, amolyan mindenből egy kicsi: rendezvény, workshop, clubtalálkozó. Úgy álltunk hozzá, hogy szuper lenne, ha sokan lennének, de ha csak 20-an lesznek, mi akkor is megtartjuk. Itt már elfelejtettük a hirdetéseket, a külső segítségeket és nem görcsöltünk. Még most sem értem, hogy tudtunk ennyire nyugodtak maradni a tervezési időszak alatt.
Büszke vagyok, mert minden várakozásunkat felülmúlta. Hihetetlen társaság gyűlt össze. Nagyon örülök, hogy környezettudatosan gondolkodtunk, például ilyen megoldás volt a vízadagolók kihelyezése, szuper volt látni, amikor a kulacsaitokat töltöttétek újra, vagy éppen a kávéfoltos matricák, amire lelkesen írtátok fel neveteket. Igen voltak lufik, de azt tanultuk, hogy ha már megvan valami, ne dobjuk ki csak azért mert tudatosabban élünk, így egy korábbi rendezvényre rendelt lufikat használtuk fel. Annyi van, hogy még pár alkalomra biztosan elég lesz, de utána nem fogunk újakat venni.
Robi többször említi, hogy a BrandBirds olyan mint egy nagy család, főleg a Brandship. Mindig szó volt róla, hogy idővel lecserélődnek az emberek körülöttünk és csak vállalkozókkal fogunk barátkozni. Erre mindig felhúztam a szemöldököm, sose értettem egyet vele. Lassan megtanulom, hogy sose mondjam ki az első gondolataimat, várjam meg mi lesz belőle. Én nagyon extrovertált vagyok (PersonalGuide elemzés szerint 80%-ban 🙂 ). Már gyerekkoromban folyamatos iskola volt nálunk a kertben, mindig nagy társasági életet éltem, szinte mindig aludtak nálunk barátok, sokszor velünk ettek, töltötték a napjaikat. Sosem okozott gondot barátkozni, új társaságba beilleszkedni. A BrandBirds előtt is megvolt a saját társaságom (szerencsére ez meg is maradt), és bár tudtam, hogy lesznek brandshipperek, akikkel jobban egy húron fogok pendülni, nem terveztem új barátokat szerezni.
Hol tartunk most?
Mindenkit kedvelek, egytől egyig. Mindenkitől tanulok, mindenki másban különleges. Viszont kialakultak privát barátságok is szépen lassan, akikkel nem csak brandetlenkedésen beszélgetek. Akik megosztják magánéletük titkait, akik segítenek, akiktől szeretet cunamit kapok, akikkel külön programokat szervezünk, akikkel együtt kapcsolódok ki. Hálás vagyok, hogy az életem részei. Ezért különleges a Brandship, kívülről nézve is. Mert olyan embereket találsz egy csokorba gyűjtve, akik szívvel-lélekkel jó tanáccsal támogatnak az utadon. Brandezvény előtti este, többen írtak messengeren, hogy “kérlek szólj ha holnap szükséged lenne segítségre”. Egy nagy család vagyunk. Ez már biztos.
fotók: készülnek a Brandship karkötők
Az elmúlt pár hónapban én is változtam és végre a Brandezvény 2.0 után tudom, hogy hol a helyem, ki is vagyok. Olyan biztonságban érzem magam, és olyannyira tisztán látok, hogy magamat is meglepem vele.
Két énem van, a barátaim nevetnek rajtam, hogy picit skizofrén a helyzet, vagy ahogy néha poénkodunk a klónozásommal, mintha két életet élnék, mintha kettő lenne belőlem. Igazából ez már csak múlt idő. Itt a BrandBirdsnél a brand asszisztensi életet éltem, és szinte titokban tartom a saját vállalkozásomat. A saját vállalkozásomnál, a Minimemónál meg sose beszélek erről az oldalamról pedig mind a kettő szerves része a mindennapjaimnak.
Hatalmas élmény volt a Brandezvény 2.0. Bár 90%-ban BrandBirds szívvel voltam jelen, de az előadások alatt amikor éppen nem azon aggódtam, hogy minden rendben legyen, megjelent 10%-ban a Minimemo-s énem, és figyeltem, tanultam. Olyan dolgokat tettem meg, amiket korábban sose. Ezeket csakis Robi előadásainak köszönhetem.
fotók: 1. legnagyobb élmény: Robi bemutat a legnagyobb hősök között 🙂 2. feladat amit megcsináltam
Most döbbentem rá úgy igazán, hogy mind a kettő én vagyok, nem tudok és nem is akarok választani. Mert mind a kettőtől olyat kapok, ami az életemet teljessé teszi. Mindig gondot okozott a kommunikáció, milyen “titulusban” szólaljak meg, de ahogy most bennem helyre került minden, ezentúl minden könnyebb lesz. Hasonló érzés, mint amikor a Minimemo kezdeti éveiben, a csomagolásokon az volt, hogy: “Szeretettel a Minimemo csapata”. Csúsztatás volt, másnak akartam látszani, és jó érzés volt később felvállalni, hogy nem, nem áll mögöttem csapat, egyedül vagyok, és azóta a csomagoláson is ez olvasható: “ Szeretettel, Dóri” Most már vége a dupla életnek, büszkén és hangosan vállalom mind a két fronton, hogy mind a kettő én vagyok, BrandBirds csapattag és a Minimemo tulajdonosa.
Tele vagyok élményekkel. Gondolkodtam, hogy hova írjam le őket, melyik márka blogja alá. De már tudom, hogy nem kell döntenem, mert más szemmel látom az eseményeket, mást viszek haza.
Mindezt megírtam a saját márkám, azaz a Minimemo szemszögéből is, ha kíváncsi vagy rá, hogy éltem meg az eseményeket, akkor kattints ide!
.
