TIPP: Csináld utána! Ahelyett, hogy kesergett volna azon, hogy nem megy a bolt, Eszter inkább kereste a lehetőséget, hogy fejlődjön, tanuljon. Ki akart találni valamit. Nem akarta bezárni a boltot, mert szereti a munkáját. (De erről majd később.) Szóval tanulj, keresd a lehetőségeket! Mindig vannak ingyenes vagy olcsó rendezvények, előadások, üzleti találkozók. Lényeg, hogy mozdulj ki a kényelemből, a négy fal közül és lépj!
Ezen az előadáson sorsoltunk egy nagyon komoly nyereményt: személyes tanácsadást. A sors úgy hozta, hogy ezt Eszti nyerte meg. Akkor én azt láttam pár perc ismeretség után, hogy ő egy lelkes fiatal kezdő vállalkozó. Vártam, hogy segíthessek neki, de őszintén bevallom, ilyenkor a kétség is bennem van, vajon elég kitartó lesz-e, vajon igazi vállalkozó típus-e. Az elkötelezettsége azonnal lenyűgözött: befizetett hozzánk az első workshopunkra is. Ez 2016 márciusában volt, 4 órás workshop 15 ezer forintos áron. Szintén tanulnivaló, hogy már nemcsak időt és energiát, hanem pénzt is szánt a fejlődésre, tanulásra. A workshopon mondta azt a szlogent, amit megfogalmazott és amely azóta is visszacseng nekem mindig: “Hagyomány csak akkor élhet, ha részt veszünk benne”. Elmesélte a történetét, hogy szülei sárgabarackot termesztenek, ez a családi biznisz, és azért nyitották a dunakeszi kis zöldségest, hogy legyen egy saját hely, ahol árulni tudják a sárgabarackot és az abból készült termékeket. Csakhogy energiájuk már nem nagyon maradt a boltra, nem is ment, ekkor jött képbe Eszti, aki először nyári gyakorlatként elkezdett belekóstolni a bolt működtetésébe. Gyorsan beleszeretett, de azt is látta, hogy ez brutál kemény munka: minden nap beszerezni a nagybaniról az árut, fuvarozni, kipakolni, bepakolni, egész nap vidáman és mosolyogva kiszolgálni a vevőket, könyvelni, betartani a szabályokat, nyitni, zárni, stb. És biztosan sokmindent kihagytam még, de így sem egy emberes feladat. Ekkor jöttünk mi, és a tanácsadáson (és előtte a workshopon is) javasoltuk Esztinek, hogy kezdjen el kommunikálni. Posztolni Facebook-on, szelfiket készíteni, bemutatni saját magát és a portékát.
Aha. Egyedül viszi a boltot, és akkor még szelfizzen is?!
Elismerem, nem egy egyszerű feladat. 🙂 És azt is elismerem, nem tettem volna rá minden pénzem arra, hogy Eszti kitartó lesz és megvalósítja, amit tanácsoltunk neki. Hogy lesz rá energiája, kedve. Tévedtem.
Eszti ezt írta a workshop után visszajelzésként:
Mikor először találkoztam a BrandBirds csapatával, még azt sem tudtam mi legyen a vállalkozásom neve. Viszont a workshop után használható, alkalmazható tanácsokkal lettem gazdagabb. Szuper, inspiráló ötletekkel készültek a személyes találkozóra. A mai napig sokat segít a „munkafüzet”, amelyet személyre szabva, pontról pontra együtt elemeztünk. Kata és Robi közvetlen stílusával könnyen ment az ötletelés. A legtöbbet az segített, a bőség zavara miatt, hogy a rengeteg eszközt (közösségi oldal, szakmai cikk, kiadványok) hogyan kezeljem, kezdjek hozzá, építsem fel. Bárkinek csak ajánlani tudom Őket!
Ugorjunk az időben előre kicsit több, mint 1 évet, amikor is a Facebook feldobta nekem, hogy Esztinek születésnapja van. Rég beszéltünk, gondoltam, írok neki és megkérdezem, mizu. Így is lett, és a válasza könnyeket csalt a szemembe.
A legnagyobb ajándékot kaptam Tőled és Katától múlt évben ? hihetetlen ami történik, köszönöm!
Aztán elkezdtem kíváncsiskodni, és Eszti elkezdte sorolni a sikereket, én pedig boldogan olvastam.
Annyira megnőtt a forgalom, örülnek a facebook oldalnak.
Írta ezt a dunakeszi zöldséges lány, aki előző évben még csak próbálta megmenteni a családi boltot. Rögtön kaptam az alkalmon, és megírtam neki, hogy pár nap múlva előadást tartok a Piac&Profit SOCIAL konferencián, aminek pont a közösségi média a fókusz témája, így kapóra jönnek a jó példák – legyen ő az egyik. Kértem hogy írjon még tapasztalatokat, érdekességeket. Így is lett és nekem folyamatosan leesett az állam, nem győztem feldolgozni az élményt. Szerényen így kezdte: “Olyan történeteim vannak, nem olyan roppant érdekes, de nekem sokat jelent. Újpestről járnak ki vásárolni, mert tetszenek a posztok, képek” Aha, “nem olyan roppant érdekes”… hogy 10-15 km-t utaznak a vásárlók, hogy nála vásárolhassanak zöldséget és gyümölcsöt. Azért, vidékiesen szólva (megtehetem, mert zalaegerszegi srác vagyok eredetileg) “ez már döfi”. Délelőtt fél 10 körül chateltünk épp, és ezt írta: “Irok, csak folyamatosan vannak”. Ültem a gépem előtt és vártam, közben elképzeltem ahogy sorban állnak hozzá a vevők, válogatják a portékát, ő pedig mosolyogva kiszolgálja őket, közben pedig nekem próbálja írni a tapasztalatait. Én pedig elkezdtem a csütörtöki előadásomat bővíteni ezekkel…
Sok vásárlót a palánta vásárkor szereztem áprilisban. Csináltam eseményt, ahogy mondtátok anno. A város másik feléről jöttek, azóta is idejárnak vásárolni.
TIPP: Kommunikálj!!! Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mutasd meg, írd le, harangozd be, dokumentáld, AMIT csinálsz és AHOGY csinálod. És hogy miért. És hogy készülsz rá. És hogy gondolkodsz rajta, és tervezed… és… bármit! Csak ne maradj csendben!
Közben elkezdtem vizsgálni a Facebook-oldalát, és megakadt a szemem egy poszton. 3 ezer reakció, és 10 ezer (igen, tízezer!) megosztás. Huh. Ez betyáros. Miről szól a poszt? Egy láda sárgabarackot lehet nyerni. Igen, sárgabarackot, nem ájfónt és karibi utat, meg hadronütközetőt, hanem finom, “édesapám sárgabarackját”. Ez mindent visz, ugye?! 🙂
Oké, szuper ez a szám, meg minden, de vajon van-e hatása a forgalomra? – kérdeztem tőle. Vajon megéri-e szelfizni a láda barackkal és felajánlani nyereményként? Vajon megéri-e ez az egész kommunikációsdi, közösségi oldalasdi? A válasz szerényen ez volt: “Háát idén a múlt évi havi forgalom 3,5-szerese lett. Nem tudom összefügg-e” Itt eldobtam az állam végleg. Zseniális. Nemcsak lájkok és megosztások vannak, hanem kézzelfogható eredmény is. Vevők, lojális vevők, bevétel. És mindez a #brandes kommunikáció miatt. Nem ígéret, bizonyíték.
TIPP: Vállald fel, vedd komolyan! Álljunk meg egy pillanatra. Mit is csinált Eszti nagyon jól? Ahelyett, hogy bezárta volna a boltot, eldöntötte hogy komolyan veszi, hogy csinálja. Miért? Mert IMÁDJA ezt, mert ezt akarja csinálni. Önismeret, elköteleződés, lelkesedés. Ezek nem bullshit cuccok, hanem a valóság. Pontosan ezen múlik az elején minden. Ez a márkaszemlélet alapja, nulladik pontja. Tanácsadások elején időnként megkérdezem a “pácienst”, hogy esetleg ha bezárná a boltot most, mivel kezdene holnap? Vagy esetleg nem gondolt rá, hogy mást kellene csinálnia? Ez egy tanácsadó szájából úgy hangozhat, hogy azt tanácsolom, az eddigi infók alapján, hogy váltson bizniszt. Megijednek néha. De ez egy “gonosz” teszt. Azt tesztelem, mennyire kitartó, mennyire van a szíve és a lelke abban, amit csinál. Ha megvédi, és nem akarja elengedni, ha TÉNYLEG ezt akarja és csillog a szeme miközben a munkájáról beszél, na, akkor tudom, hogy nem kell és nem is tudnám lebeszélni róla. Azokkal szeretek dolgozni, akiket nem lehet lebeszélni a márkájukról. Esztiben ez tökéletesen a helyén volt. Ha elolvasod A Nike-sztori című könyvet, melyben a Nike alapítója, Phil Knight meséli el az első 10-15 évet, pontosan láthatod, hogy a Nike-t is ez vitte előre és mentette meg tucatszor a csődtől. A feltétlen lelkesedés és hit. Térjünk vissza a sztorihoz, 2017 szeptembere elejéhez.
Néhány gyöngyszem még Esztitől, sztorik:
A kedvencem, egy nagyon nagyon módos cigány fiatal asszony mondta, hogy ő már úgy érzi, hogy barátnők vagyunk, mindig ott van, a poszt végén, hogy várlak meg gyere. Mikor kiírtam, hogy zárva leszünk ő úgy várta, hogy hazaérjek, hogy megkérdezze milyen volt a nyaralás ?
Egyébként azt mondják guszta a kép és megkívánják az árut.
Van egy nagy zöldséges a tér másik felén, mióta csinálom a fb oldalt azóta ő is próbálkozik, eleinte mesélték, hogy kinevetett, hogy mit gondolok.
Posztokat azért szeretik, mert tudják mi a friss és tuti lehet kapni. Sajnos van úgy egy egy terméket nem lehet kapni napokig, mikor kiírom, hogy van friss, küldik a férjeket, hogy ami a képen volt, vagy a nyolcadik képen azt a pirosat.
Egyszerű sztorik ezek, de bevételt hoz.
Kedvenc posztjaim Esztitől:
Ani néni bevásárolt, Eszti szelfizett vele, majd ezt követően Ani néni barátnője is lement Esztihez vásárolni. Ilyen egyszerű, igaz? 🙂
A nyáron volt olyan nap, amikor másfél tonna dinnyét adtak el a lányok (két diákmunkás segítsége volt Esztinek). Mindezt azért, mert kitették a fenti posztot Facebook-ra. Hát nem zseniális?
Visszatérve a sztorihoz, gyorsan átszerveztem a programom, és megkérdeztem Esztit, másnap kimehetek-e hozzá, tudunk-e beszélni a boltnál, meg ugye meg is nézném az egészet saját szemmel – tényleg vannak-e vásárlók meg minden, nemcsak kitalálta az egészet. :)) (Viccelek, valójában finom gyümölcsöket akartam venni.)
Aztán végül bartereztünk Esztivel: én vittem neki ajándékba a könyvemből, és kaptunk sok-sok finom zöldséget és gyümölcsöt. Olyan örömmel válogattam őket mint turista az all inclusive desszertes pultnál. Ahogy a képen is látod, itt már egy másik Eszti mosolyog. Egy magabiztos, sikeres, boldog zöldséges lány. Aki éjjelente a nagybani piacon pakolja az árut, vezeti a furgont, másnap pedig széles mosollyal és végtelen kedvességgel kiszolgálja a vevőket, beszélget velük, szelfizik. Imádom. Példakép. De most máshogy lesz, mert másnap a zöldséges lány konferenciára megy. Gyorsan kitaláltam, hogy megpróbálok jegyet szerezni Esztinek a másnapi konferenciára, ahol előadok, ahol ő lesz a fő példa, az ütős sztori. Ő megkérte tesóját, Orsit, aki folyamatosan besegít neki, hogy tartsa a frontot, így ő el tud menni. Orsi jó fej volt, ezúton is köszi neki. 🙂 A konferencia szuper volt, az előadás is életem egyik legjobbja, elképesztő jól éreztem magam, és Eszti is. Többen már ott a helyszínen is felismerték, szinte már majdnem autogramot kértek tőle. 🙂
Mióta volt a konferencia, azóta még annyira sincs időm posztolni, jönnek kíváncsiak, hogy ez az a zöldséges.
A személyesség ereje
Nagyon jó látni azt, hogy az amúgy visszahúzódó, csendes Eszter meg merte lépni azt, hogy szelfiket posztol a Facebookra. Mert így már sokkal személyesebb az egész, mert így már nemcsak egy terméket vásárol a vevő, hanem egy ismerőshöz mehet, akinél élmény a vásárlás. Pont ez a személyesség adja a márka egyediségét egy ilyen “átlagos” terméknél is, mint a zöldség és gyümölcs. Gondolj bele, ha a Te terméked, szolgáltatásod csak egy kicsit is más, kicsit is egyedi, már mennyivel könnyebb a helyzeted.
A Marketing Fesztiválon is bemutattam a sztoriját az 1000 fős vállalkozó és marketinges közönség előtt, és nagy sikert aratott. Kérdeztem előtte, mire a legbüszkébb, ezt írta:
Talán arra, hogy már most adnak le előrendelést, sárgabarackra illetve sárgabarack lekvárra :)(most leginkább ezt termeli apu). A megosztós játék poszt után nem is tudtunk annyi barackot termeli, hogy kiszolgáljunk mindenkit, szerintem ezért akarják ennyire bebiztositani magukat. Lehet ez így elsőre nem olyan hihetetlen dolog, de hobbi barack termelésböl indult. Lehet lesz 100%-os almalevünk saját almából (még az üzlet nyitáskor volt, de nem ment úgy, most viszont valószínűleg jó lenne egy saját logós dobozban) szatmári jonatán almából.”
Nagyjából itt tart a sztori első fele, és még csak most kezdünk igazán együtt dolgozni Eszterrel. Elkezdtük készíteni a Szénáskert arculatát, mert, hiszed vagy sem, de semmilyen arculata nincs még a márkának. Pontosabban Eszti maga volt az arculat 🙂 Grafikusként furcsa lehet, hogy ilyet mondok, de nem a logó és az arculat a legfontosabb. Persze, fontos, és nem kihagyható, nem elhanyagolható, de nem ez a legfontosabb. Egy szintig el lehet jutni enélkül is, és még mindig sokkal jobb ha kommunikálsz, hiszel magadban, lelkes vagy, jó a terméked, kedvesen szolgálod ki a vevőket, mint ha hónapokig a logódon agyalsz és közben nem csinálsz semmit. Volt még egy meglepő élményem, amiből szintén tanulhatsz: decemberben elmentem egy szűk körű videós tréningre, és képzeld kivel találkoztam?! Hát Esztivel. Igen, a “zöldséges lány” egy haladó szintű, nem is olcsó (35e Ft volt), egész napos videós tréningre megy tanulni. No, pontosan ez a szemlélet és hozzáállás az, ami miatt ő sokkal sikeresebb, mint a legtöbb zöldséges. Alázat, tanulás, és aztán a megvalósítás. Azóta ha nem is azonnal és nagy mennyiségben, de elkezdett videókat is készíteni.
Miért működött mindez ennyire jól?
Mert az alapok rendben vannak. És nem az arculat az alap, mint ahogy sokan gondolják. Hanem a márkaháttér. Az elvek, a szemlélet, az alapító gondolatai, önbizalma. És persze a kiváló termék, ez a nulladik pont. Nem lehetne mindez sikeres anélkül, hogy Eszter ne válogatná ki minden nap a nagybanin a legszebb termékeket. És hogy kedvesen, vidáman és profin szolgálja ki a vevőket. És… hogy minderről kommunikál is rendszeresen. Ezek a fő titkok, ez a márkaszemlélet alapja. A többit, az építkezést elkezdtük és Eszti robog tovább a céljai felé.
Eszter épp válogatja a legszebb paradicsomokat a Nagybanin, éjjel. Mi ez, ha nem szimpatikus lelkesedés?
Tehát a legjobb szívvel bátorítalak, hogy kövesd Eszti példáját. Olvashattad, hogy megéri (3,5-szeres növekedés, előrendelések stb), szóval hajrá és kérlek, hogy oszd meg velünk a sztorikat. Ahhoz,hogy te is el tudd kezdeni építeni a márkádat olvasd el a Brand a lelke mindennek című könyvemet. A könyv arról szól, hogy hogyan tudsz sikeres KKV márkát építeni.
